2016 számokban

2015 augusztusában amikor az 5i50-en önkéntes voltam, elhatároztam, hogy 2016-ban ezt a távot én is megcsinálom.Ebben az évben a futásról átkerült a fókusz az úszásra és a kerékpározásra is.

2016 január elején szép lassan összeraktam, hogyan milyen versenyeken, milyen távokkal tudom elérni, hogy felkészüljek a júliusi 51,50 km-es olimpiai távra.

Úszásomat egy oktató segítette, aki azóta már inkább edz és tökéletesíti az úszásomat. És el kezdtem TRX-re járni Diához, ami nagyon sokat segített, hogy a versenyeket fizikálisan a derekam és a hátam bírja.

Futottam kb. 350 km-t, úsztam kb. 75 km-t és tekertem kb. 950 km-t. Ebből volt pár rövidebb távú futó verseny, egy hosszabb terepfutás, 2 S távos triatlon verseny, és egy házi verseny a Triacto-s csapattal Pócsmegyeren, és a nagy megmérettetés a Kopaszi gátnál ahol az Iron Man-ek között mint szökött háziasszony én is elindultam a kitűzött távon, és épp időben , de megcsináltam.

Az első S távot Kaposváron csináltam június elején, ez volt a tűzkeresztség, ott kicsit elszámoltam magam, de már láttam, hogy menni fog egy hónap múlva az 5i50 is.

Szeptemberre még szembejött velem a Podersdorfi verseny, amit nagyon élveztem és Kaposvárhoz képest 30 perccel jobb időt mentem, ami felemelő és hihetetlen élmény volt.

Akik mind ezt lehetővé tették az kicsiny családom. A férjem engedett támogatott, ha kellett futott velem. A fiaim rendkívül türelmesek voltak és nagyon büszkék voltak rám, minden elért eredménynél, sőt még az edzéseket is elismeréssel figyelték.

Hűséges és kedves barátném, aki szinte az összes versenyre elkísért Tündém, mindig jött bármit találtam ki, sőt a végén még futott is és keményen beszólt ha úgy érezte lazulok.

Apukám is eljött a versensenyemre és anyukám volt a leglelkesebb lájkolóm, bármit kiírtam.

A számok jól alakultak km tekintetében, a terveket hoztam.

A családi számaink sajnos mínusszal záródtak, mert anyukán hirtelen és nagyon gyorsan elment közülünk.

Most így a könnyeim közt ahogy visszatekintek úgy érzem hogy ami rajtam múlt azt megcsináltam, de mit nem tudtam befolyásolni sajnos az is megtörtént. Ma még ezen az éven gondolkodok, számot vetek, örülök, hogy van már egy nagykorú gyerekem aki sikeresen szalagavatott lett és az emelt szintű angol érettségit is jelesre abszolválta. A kicsinek meg olyan mosolya van, hogy bármilyen kutyaütő dolgot csinál, nem lehet rá haragudni.

A munkahelyemen jól érzem magam a kollégákkal, akik szintén támogatnak minden verseny indulásban, és az Ötye oszlopos tagjai is ott vannak velem ahol tudnak, drukkolnak, vagy Julim amikor csak tud még fut is velem, Editem meg együtt úszik velem.

Holnap meg leülök és megtervezem a jövő évi verseny naptáramat, hogy hol és milyen versenyen szeretnék indulni. De ez már a jövő év!

Addig is BÚÉK mindenkinek!!