Ma este lementünk a Dunára megnézni a jégzajlást. Napok óta -10 foka alatt van szinte nappal is a hőmérséklet és kb. 25 éve nem láttam a Dunán jégtáblákat. Ma telihold van, a jégtáblák úsznak lefelé, közben ahogy összetorlódnak olyan hangjuk van mintha vonatok mennének és összeütköznének. Van hogy éles csattanás vagy üveghangszerű roppanás hallható, Gyönyörű és egyben félelmetes, a hattyúk meg csak úgy úszkálnak a jégtáblák közt.

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Sajnos már több mint 3 éve küzdök a sarokgyulladásommal. Már a futást is úgy kezdtem el, hogy fájt a sarkam, tehát szögezzük le, nem a futástól és a sporttól fáj. Amikor elkezdtem a futást akkor egy lökéshullám terápiára is beneveztem, hogy az segíteni fog. A doktornő szerint ha nem futok el fog múlni, hiába mondta hogy eddig nem futottam és mégis fáj. Tehát a méregdrága és fájdalmas kezelések eredménytelenek voltak nekem. Futottam, első 2 km fáj aztán bemelegszik és úgy kb. a 7. km után elkezd megint fájni. A futás végén nyújtás és utána masszív bicegés kb. így néznek ki a futó edzéseim, hosszú távra emiatt (mondjuk) nem vagyok alkalmas. /eddig 15 km volt a leghosszabb táv és az sem túl gyorsan, de még szintidőn belül :-) /

2015 níarán beneveztem egy injekció kúrára, a sarkamba kaptam 6 kollagént és a térdembe 3 ízület pótló folyadékot. Az eredmény 1 év fájdalommentes futás, de tavaly augusztusban újból elkezdett fájni a sarkam, hozzá kell tennem, nem jó futócipőben (nem futócipőben) futotta, 7 km-t aszfalton.

A lényeg hogy tegnap beneveztem egy szteroidos fájdalomcsillapító kúrára. Tagnap reggel megkaptam a sarkamba szurit, fájt, de kibírható volt. Azután egész nap felpolcolt lábbal feküdtem. Ma is piheős napom volt de időnként érzem hogy sajos, de kibírható.

Jovő hét kedden kapok még egyet és remélem egy darabig tudok még fájdalommentesen futni.

Megosztás a facebookon

Ma reggel (délelőtt) ébredés és kávézás után, úgy döntöttem, hogy a már jó pár napja tartó  napi mínusz fokot kipróbálom. Ilyen hidegben még nem futottam. Alaposan rétegesen felöltöztem, és kocsival mentem fel a hegyre. A szokásos kört vállaltam be, nem mertem kockáztatni. Az öltözés rétegessége elég volt, bár a csősáltól a napszemüvegem állandóan bepárásodott. Szépen sütött a nap, kicsit videóztam meg fotóztam is. Az úton figyelni kellett, mert eleve terepre mentem, de már ez is úgy ki volt járva, hogy csúszott nagyon. Próbáltam az ösvények szélén a hóban futni. Összességében nagy élmény volt a hidegben futás. A végén bepattantam a kocsiba, haza gurultam és azonnal a forró zuhany alá álltam. Az egész egy ebéd előtti 4 km lett.

Megosztás a facebookon

2017.01.03.

A reggeli szokásos fél hatos kelés, mert fél hétkor már a vízben vagyok. Ma edzés nap volt, oktató-edzővel (István). Bemelegítésnek 4 hossz mell, aztán 12 hossz deszka gyors láb - vissza páros hát, majd gyors - hát mell - 6szor, a végén pedig 10 hossz gyors úszás és mell úszás váltva. A végére még egy kis hátúszás is befigyelt. Az órám szerint 36 perc volt a nettó idő és kb 1500 métert úsztunk (Edit barátnőmmel járunk egy ideje a páros edzésekre), de persze a bttó idő 55 perc volt.

Kicsit elfáradtam, de jól esett ebben a hidegben bent úszkálni. Folyt köv. csütörtök hajnalban.

A kép egy szeptemberi barcelonai fotó, jó lenne ha már megint nyár lenne!

 

Ja és tegnap elkezdtem összerakni az idei versenyeket , hol - min és mikor szeretnék indulni. Tervezni kell, hogy tudjam mikorra kell és milyen távval készen állnom. :-)

Megosztás a facebookon

2017 első futása

Délelőtt gyönyörű zúzmarás hideg volt, úgy gondoltuk, hogy a tavalyi év mintájára ismét futással kezdjük az új évet. Semmi komoly csak mégis levegő és mozgás. Fölmentünk a közeli hegyre ( Pilis lába) és csaptunk egy vár kört. -6 fok, tejköd, és lovak a legelőn, mintha egy Jancsó film díszletébe csöppentünk volna. És a troll honnan jön? azon kívül, hogy a hegyről? Az új csoport pólómat is felavattam ami Run & Roll néven debütált 2017 január 1-től.

Megosztás a facebookon

2016 számokban

2015 augusztusában amikor az 5i50-en önkéntes voltam, elhatároztam, hogy 2016-ban ezt a távot én is megcsinálom.Ebben az évben a futásról átkerült a fókusz az úszásra és a kerékpározásra is.

2016 január elején szép lassan összeraktam, hogyan milyen versenyeken, milyen távokkal tudom elérni, hogy felkészüljek a júliusi 51,50 km-es olimpiai távra.

Úszásomat egy oktató segítette, aki azóta már inkább edz és tökéletesíti az úszásomat. És el kezdtem TRX-re járni Diához, ami nagyon sokat segített, hogy a versenyeket fizikálisan a derekam és a hátam bírja.

Futottam kb. 350 km-t, úsztam kb. 75 km-t és tekertem kb. 950 km-t. Ebből volt pár rövidebb távú futó verseny, egy hosszabb terepfutás, 2 S távos triatlon verseny, és egy házi verseny a Triacto-s csapattal Pócsmegyeren, és a nagy megmérettetés a Kopaszi gátnál ahol az Iron Man-ek között mint szökött háziasszony én is elindultam a kitűzött távon, és épp időben , de megcsináltam.

Az első S távot Kaposváron csináltam június elején, ez volt a tűzkeresztség, ott kicsit elszámoltam magam, de már láttam, hogy menni fog egy hónap múlva az 5i50 is.

Szeptemberre még szembejött velem a Podersdorfi verseny, amit nagyon élveztem és Kaposvárhoz képest 30 perccel jobb időt mentem, ami felemelő és hihetetlen élmény volt.

Akik mind ezt lehetővé tették az kicsiny családom. A férjem engedett támogatott, ha kellett futott velem. A fiaim rendkívül türelmesek voltak és nagyon büszkék voltak rám, minden elért eredménynél, sőt még az edzéseket is elismeréssel figyelték.

Hűséges és kedves barátném, aki szinte az összes versenyre elkísért Tündém, mindig jött bármit találtam ki, sőt a végén még futott is és keményen beszólt ha úgy érezte lazulok.

Apukám is eljött a versensenyemre és anyukám volt a leglelkesebb lájkolóm, bármit kiírtam.

A számok jól alakultak km tekintetében, a terveket hoztam.

A családi számaink sajnos mínusszal záródtak, mert anyukán hirtelen és nagyon gyorsan elment közülünk.

Most így a könnyeim közt ahogy visszatekintek úgy érzem hogy ami rajtam múlt azt megcsináltam, de mit nem tudtam befolyásolni sajnos az is megtörtént. Ma még ezen az éven gondolkodok, számot vetek, örülök, hogy van már egy nagykorú gyerekem aki sikeresen szalagavatott lett és az emelt szintű angol érettségit is jelesre abszolválta. A kicsinek meg olyan mosolya van, hogy bármilyen kutyaütő dolgot csinál, nem lehet rá haragudni.

A munkahelyemen jól érzem magam a kollégákkal, akik szintén támogatnak minden verseny indulásban, és az Ötye oszlopos tagjai is ott vannak velem ahol tudnak, drukkolnak, vagy Julim amikor csak tud még fut is velem, Editem meg együtt úszik velem.

Holnap meg leülök és megtervezem a jövő évi verseny naptáramat, hogy hol és milyen versenyen szeretnék indulni. De ez már a jövő év!

Addig is BÚÉK mindenkinek!! 

Megosztás a facebookon